Az alumínium radiátor a Magyar lakosság körében elsősorban a panel épületek a Radal radiátorai miatt, másrészt a szocializmus végóráiban különlegességnek számító Romantik alumínium radiátor miatt ismert. Az alumínium rendkívül jó hővezetési képességgel rendelkező anyag, ami elvben ideálissá teszi radiátorok készítésére, amivel szemben szól a mechanikai sérülékenysége és – a közhiedelemmel ellentétben – a korróziós problémákkal szembeni érzékenysége is. Az alumínium a fűtési rendszerbe bejutó esetleges friss oxigéndús víz bejutása esetén rendkívül könnyen kilyukadhat.
Mikor a műanyag csövek alkalmazása elkezdett elterjedni a hazai piacon – mivel a műanyag csövek valamilyen mértékben típustól függően átengedik az oxigént – az állandó reklamációk hatására bevezették azt, hogy műanyag cső használata esetén nem érvényes a radiátorokra a garancia. Az alumínium radiátorokra nagy veszélyt jelent még az elektro-kémiai kontakt korrózió, mert a legtöbb radiátorszelep rézből készül. Ezért kötelező alkalmazni valamilyen semleges anyagból készült közbetétet, amely általában horganyzott, vagy kadmiumozott szűkítő elem. Jellemző volt még a Romantik radiátorokra, hogy konstrukciós okból néhány év alatt vékony alig észlelhető por csíkokat rajzoltak a falfelületre, de ezt egy a radiátorról azonos anyagból készült légterelő alkalmazásával meg lehet oldani. Az alumínium radiátor kötéstávolsága általában eltér az acéllemez radiátorokétól és a tagokból felépülő Romantik aluradiátor pedig annyira széles méretválasztékot képes produkálni – a tagonkénti összefűzés lehetősége biztosítja a gyártónak – melyet általában más hőleadónál nem lehet megtalálni.