Harmónia. E szó mélysége már nem rázza meg a lelkeket, már nem éget a bensőben, hiszen teljesen másmilyen arcát ismerjük, mint amilyen valójában. A karácsony szent ünnepére készülődvén nem azzal van a legnagyobb gond, hogy vásárolunk, hanem az, hogy sok esetben csak kívül ünneplünk.
A karácsonyi vers gyerekeknek egyfajta lélekhevítő kemence, amely csöpp szájukból felhangozva, csengő hangjukkal átragyogva a szavakat értékes és tiszta kinccsé formálja.
Ők, a kisgyermekek az emberóriások között fénylő kis csillagok, akik a sötét téli éjszakákba szeretetet hoznak, fényt és nevetést, játékos együttlétet és őszinte figyelmet. Nézzünk csak rájuk „karácsonyi lélekkel”, ahogy Wass Albert mondaná és vegyük észre, hogy ők igazán, szeplőtlenül tudnak szeretni, ránk figyelni, velünk lenni.
Ők nem sietnek a bevásárlóközpontba, hanem elcsörömpölik a délutánokat a kakasos dekorációjú zománcozott fazékkal és fakanalakkal zörgetnek a felszínén. A karácsonyi vers gyerekeknek megtöri a büszkeséget, leolvasztja a fagyburkot a szívek felszínéről, jelenbe szólítja a reményt.