Az üvegkészítés, üvegfújás régen is megbecsült mesterség volt, ugyanúgy, mint ma. Az ember gondolkodás nélkül kidob a szelektív kukába egy egyszerű borospalackot, de a díszüveg nem valószínű, hogy fogja követni azt.
Van egyfajta varázslat a nem átlagos alakú üvegekben. Olyan, mintha nem is emberi kéz alkotta volna azt. Akinek ilyenje van, az nagy becsben tartja és figyelmes műgonddal fogja meg. Ez a tisztelet, csodálat és figyelmesség jele. Hát miért is ne adhatná ezt az érzést ajándékba? Miért kell csak egy egyszerű palackban lennie a bornak, amit ajándékozni szeretne? Sokkal nagyobb értéke van annak a nedűnek, ami a díszüveg fogságába kerül. Kitölti és beszínezi a csodás díszüveg alakját.
Szinte már sajnálja az ember felbontani és elfogyasztani a bort belőle. Ha jó helyről vásárolták, akkor a benne lévő szőlőlé is olyan finom, mint amilyen szép a díszüveg alakja. Nem is gondolná, hogy a legtöbb ilyen üvegbe csak silány minőségű bort tesznek pont amiatt, hogy sokan fel sem bontják az üveget.