Az istenkereső ember a költészet világában kincsekre, csodákra lel, hiszen a poéták nagytöbbsége vívódott, küzdött, fürkészett, megkérdőjelezett és harcot vívott az isten-kérdés misztikumával. Az istenes versek a tisztán látni vágyó költők lelkivilágát tárják elénk, akik bölcs gondolataikat, hosszas tusakodásaikat kívánták megosztani mind magukkal, mind azokkal, akiket érint a téma mélysége.
Ady Endre számára, mondhatni, csatamezővé formálódott ez a kereső magatartás, amelyben hol dacolt a Teremtővel, hol belesimult a létezésbe és nem bírván a harcot, jegyzi le: „megtelek Isten-szerelemmel”. Az istenes versek, olyan versbe ágyazott lélektani keresőutak, amelyekben az ember elgondolkodik az élet érelméről, a rá váró feladatairól, a hosszúra nyúlt miértekről, és a titokzatosat fejtegeti.
A legtöbb ember szomjazza a teljesség érzését, amelyhez kiváló útmutatóként szolgálhat az istenes versek színes és különféle nézőpontból szemrevételezett gyűjteménye, ahol felüdülhet a szív, válaszokra lelhet az olvasó, avagy újabb megfejtésre váró kérdésekkel találhatja szembe magát, melyek hatására mélyen elgondolkodik.